JÓgaEGYÜTT-Lét

Amikor a Nap középen találkozik a Holddal:
lehetőség egyensúlyt teremteni a jelenvalóban…

Miért nevezi Osho a meditációt az első és utolsó lépésnek a szabadság felé?
Kérlek, olvasd el az alábbi idézet-válogatást programjaimhoz kedv-csinálóul…

 “…BÁRMI LEHET MEDITÁCIÓ! A titok nyitja, hogy ne légy gépies. Ha „gépietleníteni” tudod cselekedeteidet, akkor az egész élet egy meditáció. Akkor minden apróság, a zuhanyozás, az étkezés, egy baráti beszélgetés meditáció lesz. A meditáció belső érték – bármi azzá válhat –, nem pedig egy külsőség.
Az emberek úgy gondolják, hogy a meditáció egy speciális cselekvés-sor: ülsz arccal Kelet felé, bizonyos mantrákat ismételgetsz, füstölőt égetsz, mindenféle hókuszpókuszt csinálsz egy adott időben, egy adott helyen, kimért mozdulatokkal. A meditációnak semmi köze ezekhez a dolgokhoz. Ezek csak gépiessé tesznek, pedig a meditáció épp azért van, hogy felszámolja a gépies viselkedést. Tehát, ha éber tudsz maradni, akkor minden cselekvés meditáció; akkor minden mozdulat óriási segítség lehet…”

 “…Nekünk is szükségünk van időnként lecsendesedésre, mert, ha kizárólag csak a napi ügyes-bajos dolgaink őrült teendői kötnek le, ha be akarjuk skatulyázni a természetes rendet, és átengedjük magunkat szubjektív szemléleteknek, a vizeink felkavarodnak. Ekkor semmilyen erőfeszítéssel nem nyugtathatjuk meg magunkat. A valódi lecsendesülés természetesen jön a magány pillanataiban, amikor hagyjuk az elmét megállapodni. Ahogyan a víz is a nyugalmi szintjére törekszik, az elme is a szent állapotok felé vonzódik. Az iszapos víz kitisztul, ha háborítatlanul áll, ugyanígy tisztul ki az elme is, ha hagyják lecsendesedni.
A Kelet majdnem tízezer évet szánt ezen cél elérésére, minden intelligenciájával és zsenialitásával.Hogyan lehet az értelmen, s minden kondicionálásán túllépni?
Az egész tízezeréves fáradozás a meditáció technikájának a kifinomításában csúcsosodott ki.

Tömören megfogalmazva a meditáció azt jelenti:
a gondolatokat megfigyelni,
a gondolkodás tanújának lenni.

Ha meg tudod figyelni az értelmedet, csendben nézni tudod, indoklás nélkül, elismerés vagy elítélés nélkül, anélkül, hogy ellene vagy mellette lennél, egyszerűen figyelve, mintha semmi közöd nem lenne hozzá…….Látod az értelem nyüzsgését, de te ott álsz mellette és az egészet csak figyeled.

A meditáció csodája az, hogy egyszerűen a megfigyelés által
a gondolkodás lassanként eltűnik.

Mikor a gondolkodás megszűnik, a szíved kapuja elé érsz, az utolsó kapu elé, amely törékeny és  a társadalom által meg nem rontott. A szív közvetlenül utat nyit számodra. Soha nem akadályoz, gyakorlatilag mindig kész arra, hogy magához engedjen, hogy a léthez vezető kaput előtted kitárja.  A szív a barátod. Fejed azonban ellenséged. A test a barátod, a szív a barátod, de kettejük között áll a fej, “ellenségként”, mint a Himalája hegyláncolata. S mégis egy egyszerű módszerrel leküzdhető. Ezt a módszert Buddha Vipassana-nak nevezte, Patanjali pedig Dhyan-nak. A szanszkrit Ť Dhyan ť szóból Kinában “ Ch`an” lett, Japánban pedig “ Zen “. Mind ugyanaz a szó. Más nyelvekben nincs ennek a szónak megfelelője. Ezért mi a “meditáció” kifejezést alkalmazzuk helyette. De tudnotok kell, hogy e szó a szótárakban található magyarázata, nem azonos az általam (Osho) értett jelentésével. Mindenütt úgy értelmezik, hogy a meditáció a “valamin való gondolkodást” jelenti.
Mindig, ha egy európai embernek azt mondom: meditálj, azt kérdezi: min meditáljak?
Ennek az oka az, hogy a Nyugat soha nem alakította ki a meditációt, így nem tudja mi az, amit a Kelet Zen-nek nevez.

 A meditáció egyszerűen tudatosságot jelent, s nem a valamiről való gondolkodást, s nem valamiféle koncentrálást valamire,
és nem valami kontemplációja.

Az európai jelentésének mindig van valami tárgya.  A meditáció, úgy ahogyan én (Osho) használom e kifejezést, annyit jelent, mint:
a tudatosság állapota. Pontosan úgy, mint egy tükör.  Azt hiszed egy tükör koncentrál valamire? Minden, ami elé kerül, tükröződik benne, de maga a tükör mindettől érintetlen marad. Hogy szépség lép elé, vagy csúnyaság, vagy netán senki, ő mindig érintetlen marad. Csak egyszerűen a tükrözés forrása marad.

A meditáció reflektáló tükörszerű tudat.

Csak megfigyeli: mi járul elé. És ezáltal az egyszerű megfigyelés által lépésről lépésre megszűnik a gondolkodás. Csodákról mesélnek nektek, de az egyetlen csoda az ez. Minden más csoda az csak mende-monda.
A meditáció az egyetlen csoda. Kiemel az értelmedből.

A szív mindig kész arra, hogy befogadjon téged,
s megmutassa azt az utat, amely a léthez vezet.
És a Lét a teljességed: magad legmagasabb érzete.“